Tájképek útjai vezetnek a szívemhez,

Hízeleg a fénylő reménytől,

Az álom ami távol marad,pislákolva elszáll,

Tőled,és kutatni foglak.

Valahová megyünk,

most a makacs jövő után,

Folytatjuk az utunkat,

ahol örrökkévalóság van,

Egy végtelen álomban.

Gondtalanul megfogod a kezem,

Utánna üldözni foglak,mindíg..

Égszínkék óceán belül a szívem,

Meglátom a fény hajójának jelzőtüzét,

Sietnem kell a türelmetlen érzelmeimhez,

Nincs szükségem arra,hogy bármit mondjak,vagy mégis?

A hazugság mindíg,

elrejtőzik az édes szavakon belül,

Kettőnk közül csak egyetlen változik,

Még a feltartó,nyugtalan hullámon keresztül is,

folytatjuk az utunkat,

Minden egyes igény után,

Egy végtelen álomban.

Közvetlen áttörjük a színek képeit,

És irány az ígért fény vége.

Valahová megyünk,

most a makacs jövő után,

folytatjuk az utunkat,

ahol örökkévalóság van,

egy végtelen álomban.

Gondtalanul megfogod a kezem,

Utánna üldözni foglak,mindíg.......

www.gportal.hu/inuyashanimem